A dalmata a fa tövénél végezte a dolgát. A gazdája, egy harmincas srác már készült: kihalászta a zacskót a zsebéből és szakszerűen belebújt a kezével. Úgy várta az eredményt, mint egy műtétre bemosakodott sebész, hogy aztán a mögötte álló többéves tapasztalatot felhasználva a legjobbját nyújtsa és maradéktalanul eltávolítsa a nem kívánatos szennyeződéseket a közterület egészséges szöveteiről.

– Ilyet is ritkán látni. – szólt oda egy ősz hajú, idős úr a mellette sétáló, szintén ősz hajú, idős úrnak, és oldalba bökte.

– Ne is mondd, a múltkor is beleléptem egybe a színházba menet. Semmi tisztesség nem szorult beléjük. Kutyát tartani, azt tudnak, de összeszedni már nem dukál. – kontrázott rá a második ősz hajú, idős úr, majd egy utolsót szippantott az arany Marlboróba, hogy aztán egy határozott mozdulattal elpöckölje.

…

A cigicsikk egy pár előtt landolt. A lány a lépései ritmusából kizökkenve egy sasszéval megoldotta, hogy a jobb lába pont a csikkre érkezzen és eltapossa a még nagyban füstölgő cigarettavéget.

– Ha a dohányosok jobban odafigyelnének, akkor 10%-kal csökkenthetnék a mi passzív dohányzásunkat azzal, hogy nem hagyják a cigi utolsó tizedét az éterbe füstölögni feleslegesen. A többi részét legalább ők élvezik, de ez végképp mindenkinek csak árt. – bosszankodott okoskodva, majd egyik kezéből a másikba vette át a nyolcadik teljesen felesleges pulóverét tartalmazó H&M-es zacskót.

…

A hajléktalan a padról feltápászkodva céltudatosan indult el a frissen eldobott, még füstölgő cigicsikk felé. Amikor látta, hogy a lány eltapossa, kis híján szívrohamot kapott. Átkozta a szerencsétlen időzítést, hogy nem öt méterrel arrébb landolt a csikk, hogy ő nem volt szemfülesebb és hogy pont egy olyan lány lába elé esett a csikk, aki eltapossa, ahelyett, hogy átlépne felette. Sebaj, így is jó lesz. Egy kicsit megviselt, egy kicsit hamu ízű, egy kicsit cipőnyomos. De még így is egy centi maradt belőle, ami több az átlagnál. A férfi visszabotorkált a padhoz és meggyújtotta a maradék cigit. Pár slukk után gondosan elnyomta a pad szélén, a földre ejtette, majd tovább állt.

…

– Malbi. Fúj. Hagyd már azt a csikket. – Marlboro kérdőn nézett gazdájára, aztán tovább szimatolt a pad körül. A nő türelmesen megvárta, hogy a kutya befejezze a terep felmérését, mielőtt elindult volna vele. A szokásos úton, a színház felé vették az irányt. A kutya ismerősen görbítette a hátát, mire a nő rögtön a táskájába nyúlt. Marlboro már végzett, de hiába kotorászott a nő, nem volt zacskó a táskában. Majd később visszajön érte, gondolta, és a színházba igyekvő tömegen keresztül átvágva elindultak haza.