Róbert azt remélte, hogy három perc alatt tud még rágót venni a dohányboltban, ezért elindult a körülbelül harminc méterre tőle levő “T” betű felé. Nagyképűen megmosolyogta a tizennyolcas karikát, aztán elkomorodott: jópár éve már annak, hogy ő vette az osztálytársainak a cigit. Ilyenkor legalább hozzászóltak.

Futok a busz után, pedig megfogadtuk még régen, hogy sem busz, sem fiú után nem szabad futni: úgyis jön másik. De egyiket sem tartottam be. Elérem, mármint a buszt, mert a sofőr megvár. Vagy csak piros a lámpa, mindenképp várnia kéne még. Nem tudom, de a busz elejébe sietek és egy intés-bólintás-kombinációval megköszönöm a sofőrnek, hogy megvárt.