A dalmata a fa tövénél végezte a dolgát. A gazdája, egy harmincas srác már készült: kihalászta a zacskót a zsebéből és szakszerűen belebújt a kezével. Úgy várta az eredményt, mint egy műtétre bemosakodott sebész, hogy aztán a mögötte álló többéves tapasztalatot felhasználva a legjobbját nyújtsa és maradéktalanul eltávolítsa a nem kívánatos szennyeződéseket a közterület egészséges szöveteiről.

Már a harmadik körömet futottam, de ők még mindig ott ültek. Nekem három kör, nekik három szál cigi, legalábbis a pad alatt gyűlő kupac erre engedett következtetni. A városban talán nem zavart volna, de pár kilométerrel arrébb egy kis erdőben futva már tíz méterről is megéreztem a füstöt. A forrongó, tehetetlen indulat valahonnan a gyomrom legmélyéről kezdett elönteni.